Most az egyik legdivatosabb témáról írtam! Három részre osztottam. Az első rész a technikával, a második a fényképezés alapjával és a harmadik a fotózás stílusával fog foglalkozni.

Nagyon régen fényképezem, már a filmes (mikor még negatívra fotóztunk) időszakban is aktívan dolgoztam. Végzett fényképészként tanítom is. Volt szerencsém iskoláskorú gyermekeknek szakmailag oktatási tematikát összeállítani, ami az adott pályázaton alkalmazásra is került. Az utóbbi években felnőtteknek tartok tanfolyamokat, előadásokat. Előzetesként azért írom magamról ezeket, mert a saját tapasztalatom és tudásom alapján írom és írtam a cikkeket. De ez a fajta megjelenés nagyon behatárolja a mennyiségi tájékoztatást ezért mindig az adott témának csak a felszínét kapargattam-kapargatom meg kifejezetten amatőrök részére.

De lássuk az általam és sokak számára olyan nagyra becsült „technikai sportot”! Azért hívom, így mert alapból technikával dolgozunk. Az alkotás vágya mindig benne volt az emberben, légyen az fiatal vagy idősebb korosztály, de a digitális fényképezés elterjedésével soha nem vált ennyire egyszerűvé az alkotás, mint ahogy manapság. Készítettem egy grafikát, ami a fejlécben a cím felett van. Ez egy kis magyarázatra szorul: régi negatívhoz viszonyítottam rajta a mostani digitális képérzékelőket. Régen negatívra fotóztunk, ma különböző méretű képérzékelőkkel rögzítjük a képeket memória kártyákon. A régi kisfilmes negatív (voltak és vannak jóval nagyobbak is) képkocka mérete 24x36mm, ezt a szaknyelv Full frame-nek hívja. Durva fordításban teljes keretet jelent, de inkább mondjuk teljes képkockának. Ennél nagyobb képérzékelők is vannak, de azokat házi felhasználásra nem is említjük, mert horribilis az áruk, és otthonra céltalan is lenne. A Full frame-es képérzékelő sem az a kategória, amit otthonra szoktak venni, ez és a következő kategóriát mondhatjuk már profi munkára is alkalmas eszközöknek. A következő az APS-C méret (a régi APS filmek alapján, ez volt az egyetlen, amin már digitális információ is elhelyezhető volt az analóg képek mellé) jól látszik mennyivel kisebb a képérzékelő a Full frame-hez viszonyítva ennek két fajtája is van a három fő gyártóval jelöltem a méretüknek megfelelően. Érdekesség: a grafikán elhelyeztem méretarányosan az egyik fényképezőgépem APS-C szenzorának makró fotóját (saját kezű, mint az eddigi minden kép), szaggatott vonallal jeleztem az aktív területet. 



Ezután a 4/3, azaz négyharmados vagy Milc rendszer jön. Ez csak egy picivel kisebb az előtte lévőtől. Majd jön a kompakt fényképező gép és a legapróbb képérzékelővel a telefonok rendelkeznek. Mostanra a cégek rájöttek, hogy nem minden a pixelek száma, és végre, vége a „pixel háborúnak”, több hangsúlyt kap mostanra a képérzékelő minősége. Egy minőségi kis pixel (pixel: képpontok száma a képérzékelőn) számú érzékelővel (pl.. alacsony képzaj) szebb kép készül, mint egy hatalmas pixel számú kevésbé jó képérzékelővel. Minél nagyobb a képérzékelő mérete annál jobb, minőségibb fotót tudunk készíteni!

Az APS-C és e fölötti kategóriák képérzékelőit tükörreflexes gépekbe szokták beépíteni. Teljesen analóg a kereső, amit látunk, a tükör segítségével a keresőben az kerül a képérzékelőre is. Exponáláskor a tükör felcsapódik akár a másodperc nyolcezredével és így válik szabaddá az út a fénynek, a képérzékelőhöz, ami a tükör mögött van. A gép részei: gépváz, objektív és vaku. A tükörreflexes gépeket az angol elnevezésük rövidítése alapján SLR ill. DSLR (mivel digitális) nevezzük. Az SLR gépek cserélhető objektíves eszközök. Az objektíveket megkülönböztetjük gyújtótávolságuk és fényerejük alapján. Minél nagyobb az objektív fényereje (minél kisebb szám jelöli, annál nagyobb a fényérzékenység) annál kevesebb fényre van szüksége. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ha fényképezésről beszélünk, akkor ki hangsúlyozom, hogy „fényt képezünk”. Fény nélkül nincs fotózás! Lehet élni a fény lehetőségével, de egy profi létre hozza azt, ha nem elegendő, ezért szükséges a vaku! Ezekre a gépekre úgynevezett rendszer vakukat lehet szerelni. Nem mindegyik tartalmaz beépített vakut, de nem csak ezért van lehetőség rendszer vaku szerelésére, hanem mert igazán az tud elég fényt adni általános felhasználásra. Egy vaku mindig csak egy adott márkához való, keverni nem szabad, mert meghibásodás lehet belőle. A fényképező fénymérése és az adott beállítások alapján sül ki a vaku, amit a gép váz és a vaku processzora kommunikál le (TTL vezérlés). 

A négyharmados rendszerek az előző APS-C-től nem csak képérzékelő méretében, de a tükör hiánya miatt, a gépváz méretében is különbözik. Sokkal kisebb, kompaktabb. De nem kell lebecsülni, mert amíg az SLR gépekhez minden drága, addig a kisebb méretek miatt ezek alkatrészei olcsóbbak, de ugyan olyan cserélhető objektíves rendszerek. Talán ez az ideális kategória a komoly képeket fotózni szerető, lelkes amatőröknek!




A következő kategória a kompakt fényképező gépek csoportja. Normál kompakt, bridge és ultra zoom-os kategóriák vannak. Ezek azok a gépek, amiket a filmes időszakban az emberek 90 százaléka használt. Most is ezekből fogy a legtöbb. Amíg az előző kategóriákhoz főleg az SLR gépekhez szakértelem szükséges, hogy kihasználhassuk a gép adottságait, addig ezekhez a kompakt gépekhez ez nem szükséges. Előképzés nélkül bárki tudja könnyedén használni. A normál kompakt gépek felépítése is kompakt, a szó szoros értelemben. A gépvázba van beépítve minden, a zoom objektív és a vaku is. A zoom objektív irányítása elektronikusan történik gombok segítségével. A beépített vaku hatótávolsága kicsi. Az ultra zoom-os gépek hihetetlenül nagy zoom tartománnyal rendelkeznek. SLR és négyharmados rendszereknél kész vagyon egy olyan objektív, ami az ultra zoom-os gépeknél egy picivel drágítja a gép árát. A bridge (magyarul híd) ezeknek az egyvelege, csupán attól különbözik, hogy az objektív minősége sokkal jobb, mert nagyobb a lencsék átmérője. Sajnos manapság egyre kevesebb az ilyen gép. A kategória elnevezését az egyetlen filmes bridge gép után az Olympus IS Bridge kamera széria után kapta. Egy ultra zoom-os bridge kamera fantasztikusa képeket tud manapság produkálni. Azoknak, akik nem szeretnének vagyonokat költeni felszerelésre és mégis a hordozhatóság és a kompaktság az előny, ideális megoldás lenne.

A legutolsó kategória a telefonok. Állandó vita tárgya szokott lenni az amatőr felhasználásban. Ezzel a kategóriával nem szoktunk komolyan foglalkozni, mert annyira apró a képérzékelő, hogy összehasonlíthatatlan nagyon sokszor más kategóriákkal. Ha mégis lehetséges minőségi összehasonlítás az a telefon annyira abszurdul drágább bármelyik kompakt megoldásnál, hogy fotózásra gazdaságilag nem ajánljuk. A picurka képérzékelő az apró objektívvel és vakuval sok lehetőséget nem ad. A jobb, azaz drágább eszközökben speciális szoftverek dolgoznak, amik nélkül nem tudnának olyan felvételeket készíteni, ami elfogadható lenne. Ezekre az egyik előző cikkben már kitértem (http://www.hirtukor.hu/bel.php?ssz=30074). 

A digitális kijelzőkön szinte minden jól mutat, de amint papírra szeretnénk alkalmazni, elég rendesen látszik a különbség az átlag telefon és egy átlag kompakt fényképezőgép között, természetesen a fényképező javára. Talán a minőségi fotózás minimumán azt értjük, hogy legalább egy A/4 nyomaton, a szín és élesség optimális legyen, nem látszanak képzajok (főként homogén felületeken oda nem tartozó színű pixelek) és a képpontok sem kivehetőek..

Kapcsolat

Kövess minket a facebook-on, vagy like-olj ha tetszik!